Van úgy, hogy valaki, aki hiányzik és már soha többé nem ülhet melléd, nem foghatja a kezed, nem mondja, hogy hajtsd a vállára a fejed, mégis visszatér az életünkbe - nem testi valójában, de szívünk-lelkünk, ha kellően nyitott rá, képes befogadni azt az élményt, amely egy elvesztett szerettünk emléke ébreszt bennünk. Ki magányosan, ki családi körben igyekszik minden évben ezen a napon felidézni a tovatűnt pillanatokat, a mézsárga emlékeket, képeket, amelyeket mappák helyett a szívünkben raktároztunk el. Ám bármennyire is csábít minket, még soha senkinek nem sikerült feltámasztania egy halottat azzal,

hogy mindezt kiposztolja Facebookra! Jesszus, ne égesd már magad, nem csak neked jutott eszedbe, hogy Halottak napja van.