A naplemente aranyszínében fürdő mezőn vidám unikornisok liliomszirmokat prüszkölnek, mellettük az égkék forrásvíz habjából létünket új mederbe terelő kozmikus üzenet rajzolódik ki: "Az vagy, ami lenni akarsz!"

Hetente beszélek olyanokkal, akik magyarugar-pszeudófizika szakos diplomával és három felsőfokú nyelvvizsgával a kordkabátzsebükben az eszemeileg és anyagilag egyaránt kisemmizett magyar értelmiség rákfenéjét ismerték fel az olyan bloggermessiásokban, mint mondjuk Oravecz Nóra, vagy Paulo Coelho.

"Ilyet én is tudnék!"-kiáltják magukból kikelve a lájkpróféták orkán erejű sikerét látva. - "Ehhez nem kell ész, ez nem produktum! Ilyet bármikor kirázok a kisujjamból!"

Ezeknek az embereknek mindig ugyanazt szoktam mondani...

És ki a faszom tiltja meg, hogy te is csináld?!

Húzd ki azt a panaszmagyar fejedet a kommentszaros seggedből, és állj neki dolgozni! Nem nyafogni kell, hogy nincs már kereslet a latintudásodra, hanem, ha sikeres akarsz lenni, akkor tessék, csináld utána!

Jézusom, mennyi dolgozni nem akaró művésztől hallottam már, hogy így halott a kultúra, meg úgy igénytelenek az emberek, miközben olyan irigyek voltak Oraveczre és a többiekre, hogy a keserűség zöld trutymója szivárgott még a fülükből is.
Ilyet én is tudnék... Nem, bazmeg, nem tudsz, mert csak a szád jár, hogy te nem adod el magad. Nem, barátom, téged nem akar megvenni senki.