Észrevettétek, hogy az anyaság/apaság árnyoldalairól szóló cikkek szinte kivétel nélkül úgy fejeződnek be, hogy "Persze imádom a gyerekeimet és mindemellett rengeteg örömet adnak"? Mintha a cikkíró, aki épp elkeseredetten kiöntötte a lelkét, az életét átmenetileg, de határozottan megnyomorító másállapot miatt, egyszeriben azon kapná magát, úristen, miket beszélek?! Mit fognak rólam gondolni? Hogy panaszkodhatok valamire, ami az_élet_legnagyobb_csodája?! És megpróbálná gyorsan ellensúlyozni az addigiakat.

gyerek szülő szabadság